Taub János 1927-2010

Elhunyt Taub János. A rendező-színészpedagógust az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Komédium Színház és az Új Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.


„Saját halott" - hangzik a hivatalos formula. De Taub Jánost valóban a saját halottunknak érezzük. Sok szállal kötődött az Új Színházhoz. Többször rendezett nálunk, és igazi barátai voltak a társulatban. Szigorú ember hírében állott, de valójában a komoly arckifejezését mindig leleplezte a tekintetében bujkáló mosoly. Jó volt vele beszélgetni, tanulságos volt meghallgatni őt. Mintha mindig csipkelődött volna, miközben tisztán látta a tehetség ragyogását. Képes volt szárnyakat adni azoknak, akikben bízott.

Taub János a romániai Szatmár megyei Halmin született 1927. május 14-én. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben 1954-ben végzett, majd az újjászerveződő temesvári magyar nyelvű színházhoz szerződött igazgató-főrendezőnek. 1962-től a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője, 1971-től pedig a nemzetközi hírű bukaresti Bulandra Színház tagja, miközben a bukaresti Színház- és Filmfőiskola tanára. 1981-ben Izraelbe emigrált, ahol a legnevesebb színházakban, a Habimában és Kameriben dolgozott, mellette pedig a tel-avivi egyetem tanára volt. Magyarországra 1986-ban költözött, és rögtön az első itteni rendezésével, a Páskándi Géza írta Vendégséggel a Játékszínben nagy szakmai és közönség visszhangot keltett. Majd következett a Hetvenkedő katona a Radnótiban, a Száz év magány Szolnokon, az azóta is műsoron levő Sztriptíz a Komédiumban. A Művész Színház alapító tagja 1993-tól, ahol a Koldusopera mellett különleges kortárs és klasszikus műveket állított színpadra. Emlékezetes volt a Nemzeti Színházban Az elveszett paradicsom-a és a Vihar-ja, a Szent Johanna a Vígszínházban, a szolnoki Liliomfija, a két férfi főszerepben Garas Dezsővel és Törőcsik Marival. Lehetetlen még csak fölsorolni is a sokféleséget mutató repertoárjának minden darabját. A legkiválóbb magyar színészekkel dolgozott, akik rajongtak érte.

A színészek javaslatára hívta rendezni Márta István is az Új Színházba, ahol 1998-ban a Chioggiai csetepatét, két év múlva a Himnuszt, majd a Biedermann és a gyújtogatókat állította színpadra.

Hiányozni fog.

„Nem vagyok az a típus, aki meg akarná váltani a világot. Szívesen végzem a dolgomat, s beletörõdtem abba, hogy kétesélyes játékban veszek részt: vagy sikerül hatást gyakorolnom a közönségre vagy nem. Persze mindent elkövetek azért, hogy szeretni lehessen, amit csinálok. S ez sohasem esik nehezemre. Csakis olyan darabokkal foglalkozom ugyanis, amelyeket megszerettem, s amelyeket másokkal is meg akarok szerettetni. Ám távol áll tõlem az a szokás, hogy megmagyarázzam, milyen módon igyekszem elérni ezt a hatást. Ha kész vagyok a munkával, akkor mindent a sors kezére bízok. Vagy megmutatkoznak a szándékaim, vagy örökre titok marad, mit is akartam elérni a színpadon. S ha valami titok marad, azon már semmilyen utólagos elemzés sem segít." (Taub János)



Lőkös Ildikó, dramaturg
Új Színház

Akkor itt 2010

Bizony eltelt egy kis idő az Alter-Native óta. Nem terhelnék senkit az eddigi hallgatás hátterével. Van benne minden ,legkevésbé lustaság. Nos próbáljuk meg folytatni.
A jelenlegi belpolitikai helyzet "egyre fokozódik" ezért ami a Minisztérimut illeti semmi sem biztos. Szinte senkivel nem lehet tárgyalni. A bábszínház építése leállítva, a tanáralkalmazások leállítva, fizetések befagyasztva, költségvetés levágva...Ezért valószínűleg nem indul új szak az egyetemen. Örülnénk ha azokat a beiskolázási számokat jóváhagynák amit kértünk. Ami azt jelentené, hogy indul: színész, rendező,táncművészet, díszlettervező alapképzés magyar nyelven. Továbbá: színész és rendező magiszteri.Rövidesen elkezdjük, az ingyenes felkészítéseket is.

Alter/Native 17 vége...

vége legalábbis ami a látványt illeti. A szervezőknek most kezdődik a neheze: elszámolás, kifizetések, az anyagok visszaküldése....
Amúgy rendben volt, nagy vonalakban. A részletek: hát a technikán még kéne finomítani, a záró és a nyitó "ünnepséget" meg kellene már csinálni. Hihetetlen rossz volt. Kéne egy kis fűszer bele: több buli, bulisabb hangulat. Persze ezek mind az én feladataim lennének... Dolgozunk rajta... remélem...
Persze voltak szuper dolgok is pl. a MAMÜ kiállítás az Egyetem előcsarnokában, Irsay Zsolt munkája:



Ami nagyon zavaró volt az egyes nézők viselkedése. Nem tudok nagyobb bunkóságot mint azt mikor vetítés közben valakik elkezdenek telefonálni, SMS-t küldeni... enni-inni a vetítő terembe. Az ilyenek miért nem maradnak a tv előtt? Szomorú és szégyenteljes, hogy nem egy esetben az egyetem diákjai azok akik így viselkednek... Hej tanárok, tanárok...



Érdekes volt a sajtó és a média munkája... Egyik része kíméletesen bánt velünk és elnézte a bakikat...Volt olyan újságíró aki be nem tette a lábát egy percre sem a fesztiválra, de rendesen írt az eseményről. A Duna tv-t egyáltalán nem érdekelte az esemény, még hír szinten sem. Sugallták, hogy hívjuk meg Cselényi Lászlót a zsűribe és akkor minden nap közvetítenének. Mit tegyünk mi inkább filmes szakemberekre számítunk és lemondunk a Nemzet (egy részének) a Televíziójáról.
Nos volna még sok dolog, de a vizek is éjjel tisztulnak... Köszi mindenkinek aki dolgozott, segített és szurkolt!

0.-ik nap

Megvolt az úgynevezett 0.-ik nap. Örömmel jelenthetem jó közönség van, sőt, több mint amire számítottunk. A verseny is lassan lassan megkezdődik, mondjuk 2-kor. Itt a zsűri, itt van minden meghívott. Probléma csak egy pár nézővel van aki azt hiszi, hogy a tv előtt ül és filmnézés közben illik ennie, meg innia. LEhet ki fogok borulni?
Este megnyitó, immáron hivatalosan is.

Alter-Native 2009

s íme itt van a 17.-ik Filmfesztivál. Sokan kérdezik manapság, hogy mire gondoltunk mikor megalakítottuk. Nem emlékszem, csak arra, hogy semmi heroikusat nem akartunk. Volt egy ötletünk és megvalósítottuk. Sok minden történ ennyi év alatt... talán majd egyszer elmeséljük, vagy nem. A fontos, hogy készüljenek a filmek, hogy ne csak nézők hanem alkotói, alakítói is legyünk a folyamatoknak. Az idén látható lesz többek között Péter Hilda, Tompa Klára, Váta Lóránd a filmvásznon. Ők a Fesztivál korábbi rendezvényein ismerkedtek a filmmel, ma róluk is szól a filmgyártás... na ezért érdemes csinálni. Külön köszönet Sipos Leventének és Fodor Mártának akiknek a kitartása nélkül ez is csak egy emlék lenne.
Amúgy a színiseknek ingyenes a belépés... szóval lehet filmet nézni egész héten, részletek a www.madisz.ro honlapon

Halottak napja

Gólyabál 09

 

Megvolt a Gólyabál, oszt jó volt. Öröm ennyi felszabadult őrültet látni, akik kedvvel vetik bele magukat a játékba... még a mértéktartás is megjelent sok helyen. Csodálatos volt látni azt a kavalkádot ami a színpadon volt. Most csak csendesen örülök, mert valószínűleg még mindig alszanak. Kemény munka volt...Gratula a szervezőknek, a résztvevőknek.